Római-katolikus templom

« Vissza
 

Kultúrális örökségünk legrégibb emléke az avardombra épített kis kápolna, és a mára hozzáépített nagyobb templomhajó. A kápolnát 1735-ben Bakó István pozsonyi püspök szentelte fel a Szentháromság tiszteletére. Ma is a Szentháromság a templom és a falu védőszentje, és a pünkösd utáni vasárnap, Szentháromság vasárnapja a templom búcsúja is. Az átépítés majd a II. vatikáni zsinat utáni kultikus reform következtében a hajdani kápolna belseje is átalakult. Jelenleg a megmaradt kápolnarész a templom szentélye. A régi oltárból csak a Szentháromság barokk képe maradt meg, a főoltár helyén pedig az áldozati asztal foglal helyet. Tőle oldalra, állványokon helyezkedik el a Tabernákulum, azaz a Szentségház.

1972-ben a templombelsőt érdekes, modernek is mondható freskóval díszítették. A kép alsó részén a művész hitvallásaképpen a következő betűket tüntette föl: AMDG, ami latinul így hangzik: AD MAIOREM DEI GLORIAM, azaz ISTEN NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE.

A templom hajójában, a bejárattól jobbra a Madonna, balra Jézus Szíve szobra látható. A falakat pedig mindkét oldalon a keresztút állomásai díszítik. Az előcsarnokban jobbról Szent József, balról Páduai Szent Antal szobrát láthatjuk, a falon pedig az ifjúság védőszentjeinek: Szent Alajosnak és Kosztka Szent Szaniszlónak a képét. Mindkét kép olajfestmény, a jelzés szerint 1878-ban készítette egy von Leiberger nevű alkotó.

A templom főbejárata melletti falon az ELSŐ ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HŐSI HALOTTAINAK a nevét olvashatjuk.